• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Egyik kicsi, másik pici

        Ma jutott nekik egy kevés Nagyanyóból iés Nagyapóból is, aminek mindannyian nagyon örültek.

        Reggel szépen elvittük Bobót bölcsibe. Szokásához híven beszaladt az udvarra, és azt rikoltozta, hogy "puszoász a bőcsibe", ami annyit tesz: pucolás a bölcsibe. Ezt Nagyapótól tanulta, mert egy időben sokszor vitte ő bölcsibe Bobót, főleg akkor, amikor a férjem éjszakás volt, Zsifi pedig még kicsi volt ahhoz, hogy télen korán reggel hidegbe ki- melegbe be- hidegbe ki cipeljem magammal. Szóval, bepucolt a bölcsibe, mi pedig Zsifivel meglátogattuk Nagyanyót a mnkahelyén.

        Nagy szerencse, hogy saját vállalkozása van, így maga osztja be az idejét. A munkatársával rengeteget utaznak, de ha itthon vannak, alig várja, hogy az unokák betoppanjanak. Persze meg szoktam beszélni, ha bemegyünk, mert sokszor tárgyalnak vagy egyéb olyan elfoglaltságuk van, amikor nem hiányzik egy-egy sertepertélő- örömködő apróság.

        Nagy öröm volt ma is, ám Zsifi hamar elfáradt, így pár perc után hazaindultunk. A kisasszony az autóban elaludt, és arra sem ébredt fel, amikor szép óvatosan betettem a kiságyba. Három óra hosszát aludt teljesen kinyúlva, szerintem meg sem moccant (engem meg várt a munka). Lázas lehetett egy kicsit (nem beteg egyébként, de a foga nagyon kínozza szegénykémet), de mire felébredt, a láznak hűlt helye sem maradt.

        Miután Bobót is elhoztuk a bölcsiből (ekkor már a férjem is itthon volt), megbeszéltük vele, hogy Anyának és Apának egy kis dolga van, és addig Nagyanyó meg Nagyapó fog rájuk vigyázni.

        Így is lett, egy óra nagyszülő- unoka találkozás következett, míg mi a férjemmel az épülő házunk ügyében jártunk el. Nagyszerű dolog, hogy az építkezések sem úgy mennek már, mint régen. Én ugyan nem tudom, az milyen lehetett, de ha belegondolok abba, hogy a mesterekkel nekünk kellene hadakozni és a munkájukat ellenőrizni...(egyáltalán hogy? ki ért ahhoz? mert hogy mi nem vagyunk szakmabeliek, az egyszer biztos - bár talán a betont a téglától meg tudnánk különböztetni :-)) Régen azt mondták, hogy egy építkezés egyenlő a család széthullásával. Lehetett benne valami. Még így is nagyon sok a feladat, pedig az építtető tartja a kezében a dolgokat, aki nagyon megbízható és tisztességes.

        Szóval, unokák és nagyszülők egyaránt nagyon örültek a mi kis dolgunknak, mert így együtt kedvükre hancúrozhattak. A kicsiket egy nagy rakás csokoládé és keksz várta, mire megérkeztünk. Azt pedig el sem tudom képzelni, mi történt, míg a szigorú szülők távol voltak...

        Bobó újabb nótát hozott a bölcsiből. Már elég tisztán énekel, úgyhogy hamarosan ő fog minket újabbnál újabb dalokra tanítani.

        Jó is lesz, mert amit ma a rádióban hallani, az elég hervasztó. Szomorú, hogy az embernek mennie kell az igényes zene, olvasnivaló és kikapcsolódás után. Ha az aprók kicsit nagyobbak lesznek, több idő jut majd ezekre a dolgokra is. Én kis naiv.

        Addig is élvezzük, hogy az egyik kicsi, a másik pici.