• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Négy fal között

        Az újév második napja hasonlóan köszöntött ránk, mint az első. Hideg van, ami nem kedvez csemetéink jóérzésének, mivel nem nagyon tudunk kimenni és így a napi mozgásmennyiség jócskán alatta marad annak, amit gyermekeink igényelnének. Jócskán-jócskán-jócskán.

         

        Ilyenkor nagyon lassan tudnak telni az órák, de néha még a percek is. Mindannyian alig várjuk, hogy kicsit enyhüljön az idő, és végre kimehessünk levegőzni a szabadba. S amit még várunk, az az óraátállítás. Szerintem a téli időszámítás kezdete minden kisgyermekes család számára maga a sorscsapás. Addig akár késő délutánig van annyi természetes fény, hogy az apróságok az udvaron (a játszótéren, a parkban, etc.) játsszanak, és aztán hipp-hopp egy nap alatt beköszönt a sötétség. Bölcsi után irány haza, pedig addig többnyire rövid séta vagy játszótéri program következett.

         

        Így várjuk a napsütést. Igaz, mostanában megelégednénk pár fokkal nulla feletti hőmérsékletnek is. Nem mintha bajunk lenne a hideggel, de a mínusz 8 fok kicsit elriaszt minket. Ugyanakkor bízunk benne, hogy a bacikat és vírusokat is elriasztja. Hétfőn kezdődik a munka és a bölcsi. Most keresünk éppen valakit, aki esetleg itthon tud maradni az apróságokkal, ha megbetegszenek. Az én távollétem teljesen kizárt, mivel új munkahelyen kezdek, és bár a férjem már szólt, hogy ő lesz itthon, ő sem maradhat el sokáig. A családban van egy néni, aki szívesen vállalta volna, de az utolsó pillanatban visszamondta. Most pedig fejvesztve keressük a megoldást, ami, reméljük, hamarosan meg is mutatja magát végre. Nagy kő ez, ami jó lenne, ha leeshetne végre.

         

        Persze, az idei év első napjai egyéb köveket is tartogatnak, melyek szabad levegő és mozgás hiányában egyre csak fel- és feltolulnak, a tiszta fej nélkülözése miatt súlyos kardokként lógnak fejünk fölött. (Igaz, mindenre van megoldás, és a kövek nem is lennének oly nagyok és vészjóslók, ha az időjárás nem tüntetné fel őket olyan színben, mint ahogy feltünteti.) Milyen lesz az új munkahely? Milyen lesz az új napirend? És legfőképpen: milyen lesz mindez a gyerekeknek? Lesz-e idén saját házunk? Pontosabban a kérdés inkább úgy hangzik: az lesz-e, aminek építésében félig benne vagyunk? És a többi, és a többi…

         

        Hol van az a jó idő? Ó, csak jönne már...