• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        BÚÉK

        Ez is eljött. Szilveszter.

        Kisgyermekesek, nézzünk magunkba, és gondoljuk át, vajon gyermekünk, gyermekeink születése óta nem csökkent-e ennek a napnak a jelentősége? Nálunk igen.

        Az csak az első lépcső volt, még elsőszülöttünk érkezése előtt, hogy rájöttünk: szuper szilveszteri party nem létezik. Minden évben valami különlegeset vártunk tőle, aztán minden évben csak a csalódás, ami maradt a nagy nap után. Hiába vártuk, hogy majd akkor éjjel egy hatalmas, nagy, csúcsszuper buli közepén találjuk magunkat, ez rendszerint nem jött be. Ha visszagondolok, igazinak másodikos gimnazista koromban éreztem a szilvesztert. A megoldás valószínűleg a szórakozás kuriózum jellegében keresendő: akkor még elvétve jártunk el a barátnőimmel szórakozni, s ha mentünk is, csak este 10-ig. Így a kivételes alkalmak mindig valóban kivételesnek számítottak, nem is beszélve a szilveszteri későbbi hazatérésről. Később, az egyetemi évek alatt, mikor minden héten legalább egy buliban vettünk részt, a szórakozás eme válfajai már nem számítottak igazán különlegesnek. Minden év végi ünneplésnek úgy vágtunk neki, hogy majd az különlegesebb lesz, mint a hét közben szervezett esték, aztán persze mégsem.

        Mióta pedig kisgyermek van a családban? Ha azt is hozzávesszük, hogy már negyedik vagy ötödik éve a férjem minden álló szilveszter éjjel dolgozik, nem nehéz belátni, hogy a szilveszter éjjel mint olyan, megszűnt ünnepélynek lenni kis, ám évről évre gyarapodó családunkban. Jelenlegi lakhelyünkön minden évben riadt találgatások előzik meg, vajon a szomszédaink rendeznek-e alpári zajos-füstös összejövetelt, vagy sem. Idén nem bíztuk a véletlenre, előálltunk a merész kérdéssel.

        - Á, mióta a szomszédék ránk hívták a kommandósokat, nem tervezünk hasonlókat ? jött a megnyugtató válasz. A nagy kő legördült s bizonyítást nyert, hogy nem a mi ingerküszöbünk van túl alacsonyra kalibrálva.

        Most pedig, gyermekei édes álmát óvó harcos fiatal anyukához méltóan kirohanok, és agyoncsapok mindenkit, aki az ablak alatt petárdázik. Nincsenek ezzel másképp szomszédaink sem, akiknél két, egyébként kertben lakó kutya ugat veszettül a házban, feltételezem, valahol a fürdőkád legeldugottabb odvában.

        Igen, ha a házibulit megúsztuk (az egész környéken néma csend, a petárdák és tűzijátékok fel-felcsattanó hangzavarát leszámítva), már csak a különböző pirotechnikai csodák adta fantasztikus élményekkel kell megküzdenünk. Ha imáink meghallgattatnak, gyermekeink nyugodtan alszanak, és nem rémülnek halálra a durrogtatásnak köszönhetően.

        Szóval, a szilveszter este ugyanolyan, mint bármely másik, csak a stresszforrások száma több. Nem beszélve az újévi fogadalmakról. Ilyenek nálam nem léteznek. Minek, amikor minden olyan bizonytalan s egy-egy új helyzet az egészet semmissé nyilváníthatja? Vagy mindez csak önáltatás s félünk kitűzni a célokat, nehogy aztán kiderüljön, nem vagyunk képesek azt elérni? Nem hinném.

        Tapasztalataim szerint (nézzék el nekem, még 27 éves sem vagyok)az újévi fogadalmak mind leginkább egyszerű (vagy bonyolultabb) dolgok köré csoportosulnak, úgymint nem cigizek többé (ez a buli hevében nem tart tovább tíz percnél), nem káromkodok többé (legfeljebb húsz perc), reggeltől nem iszom több alkoholt, persze a mai este kivétel, hiszen szilveszter van (ez tartható legtovább: egészen addig, míg az újévi súlyos macskajaj emléke elevenen él a buliról hazakecmergőkben), mostantól mindent megtanulok (ez több, mint képtelenség, ilyet senki sem fogadhat meg), nem szidom többé a főnököm (no comment), mostantól következetes és tökéletes szülő leszek?

        Ez utóbbinál muszáj kicsit elidőzni. Legfőképpen magam megnyugtatására, de bevallottan is őszintén hiszem, hogy tökéletes szülő nincsen. A tökéletes szülő avatója az idő, ahogyan az elkövetett hibák a múlt ködébe vesznek. Mindemellett igyekszünk, hogy gyermekeinknek mindent megadjunk, ami csak erőnkből telik, de úgy vélem, ez nem a spanyol viasz esete, hiszen ? bízva bízvást ? minden szülő erre törekszik. S mi az a minden? Nem elsősorban a játékok garmadája (bár ezt sem lehet elkerülni) s a felhalmozott javak tömkelege. Hanem tartalmas idő, amely közös szórakozással és tanulással telik. Mindez elég furcsán hangzik, tekintve, hogy pár napon belül napi 8 órában állok be dolgozni, de mindenki jobban jár egy kiegyensúlyozott anyukával, mint egy frusztrált, idegbajos némberrel, akinek hiányzik a alkotómunka (habár a gyermeknevelés is az). De a számlák befizetése nem ambíció kérdése, és a tapasztalatok szerint a gyermekeinknek nagyon jó helyük van a bölcsiben. (Ó, mikor lett a mindent sutba vágni készülő családjának élő anyából félfeminista harcos amazon?) A többi, hogy nem vagyunk olyan csapnivaló szülők, mint néha érezzük magunkat, csak remény kérdése, az igazság 30 éven belül kiderül. És addig előttünk áll 30 csodás év, mely alatt láthatjuk apróságainkat felcseperedni.

        S hogy mit adott nekünk 2008?

        Egy ma tizenhat hónapos, és egy 1 hónap híján három éves apróságot, akik nagyon édesek, a világ legszebb és legokosabb gyermekei (természetesen az összes olvasó közvetlen környezetébe tartozó gyermekek mind kivételt képeznek?), akik napról-napra rohamosan fejlődnek. Az egyik lassan elkezd beszélni, a másik lassan elhagyja a pelenkát. Nagy lépések ezek.

        Stabil családot, mely a világon a legnagyobb kincs.

        Számos állásinterjú eredményeként egy új munkahelyet, a férjemnek egy biztosnak tűnő régit.

        Egy házat, mely talán tényleg a miénk lesz vagy mindent visz ? 2009 megmondja.

        Egy-két autós eseményt, melyekből sajnálatos módon másik autó kerekedett vagy néhány kalapácsütés és új alkatrész.

        Sok-sok boldog órát és sok-sok súlyos pillanatot, melyek összességében mint hullámvasút követték egymást s az egyszer fent, egyszer lent érzés is csak azt igazolja, hogy amiben élünk, az maga a valóság és szerencsére nem csak egy álom.

        S hogy mit várunk 2009-től? A lista hosszú, a célokhoz vezető utak göröngyösek. Jövő ilyenkor elmondom, mi teljesült, és mi nem.

        Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!