• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Egyik kicsi, másik pici

        Újabb bölcsis rossz szokásunk van. Eddig volt a köpködés, most jön a rugdosás.

        Bobó megrúgta ma Zsifit - szándékosan. Nem erőből és nem volt nagy rúgás, de szándékos volt. Ezt pedig nem fogjuk engedni. Nagyon összeszidtam, mire megsértődött, és megrugdosott engem is.

        Na, most megkaptam. Ami jár? Mostanában amúgy is teljesen kiestem a pikszisből. Egy időben az édesapjával nem volt hajlandó szóba állni, nem készíthetett neki kakaót, nem pelenkázhatta be, nem öltöztethette, még puszit sem adhatott neki. Ez nagyjából akkor volt, mikor a férjem egymás után többször nem tudott hazajönni estére a munkája miatt.

        Ellenben - mit vétettem én? Én itt vagyok, ha kell (ha nem), kakaót készítek, reggeli puszit osztok (bár mostanában nincs rá engedélyem), bölcsibe viszek, bölcsiből hozok, esti puszit adok (akkor is ha nincs rá igény). Mégis rossz fát tehettem a tűzre.

        Megvan!

        Hiszen ugyanezt teszem Zsifivel is - talán ez a titok nyitja! Kivéve a kakaót és a bölcsit, de számára egyéb extrákat tartogatok. Mindenki megkapja a magáét :-). Én is :-(.

        Vagy fogjuk egyszerűen a nagyfiam életkorára? Az olyan egyszerű és frappáns lenne...

        Zsifibaba nagyon jól érezte magát délelőtt Apával. Mosolygott és nevetgélt nagyon sokat, még a fogzás nyűgjéről is elfeledkezett. Aztán ahogy engem meglátott, beindult az elégedetlenkedés.

        Más anyák is járnak így a kisbabáikkal? Számtalanszor tapasztaltuk, hogy addig minden rendben van, amíg nem vagyok látótérben. Aztán ahogy Anya megjelenik, megy a panaszkodás. Talán mert tudják, hogy anya csak egy van. Meg Apa is. Meg Bobó is. Meg Zsifi is.