• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Egyik kicsi, másik pici

        Zsifibaba fogzik. Már pár napja gyanítjuk, de mostanra semmi kétség. Pillanatnyilag úgy látjuk, hogy a bal felső egyes foga van kibújóban. De lehet, hogy a jobb oldali is. Nem valami típusos, de a mi kislányunk amúgy sem az (tudom, egyik gyermek sem az - sem a mieink, sem a mások gyermekei). Szegénykémnek az egész felső ínye tiszta piros és duzzadt. Remélem hamar kibújik az a fogacska.

        Tegnap szépen elaludt, minden különösebb ellenkezés nélkül. Később felébredt és nem tudott újra visszaaludni, nagyon sírt és a ház túlsó sarkából is jól hallottam, ahogy mérgesen rágja a cumiját. Éjfél után, két órányi sírás után aludt el nagyon nehezen.

        Bobó nagyon jól alszik. Neki is küzdelmesen jött ki az első foga, de azóta végigalussza az éjszakát, és szerencsére arra sem ébred fel, ha Zsifi sír. Most éppen még ébren van, a szokásos esti koncertjét tartja. A soros nóta a "megy a gőzös". Bobó számtalan nótát tud, a bölcsiben a gondozó nénije, akit imád, nagyon sokat énekelget nekik. A múltkor majd' kinyúltunk reggel a férjemmel, arra ébredtünk, hogy "hepi bölzdéj tú jú".. Nem jár angolórákra, én nem vagyok híve a nagyon korai fejlesztésnek. Biztosan másoknak más a véleményük, de én úgy gondolom, leginkább a játék az, ami kisfiam fejlődését elősegíti ebben az életkorban. A pedagógia is azt mondja: játék, tanulás, munka - ez az időrendi sorrend. Mindezt átszőheti a sport, amely minden életkorban kiemelt szerepet kellene, hogy kapjon. Az én nézetem szerint a tanulásnak még nem jött el az ideje, holott azt is tudom, az idegen nyelv ragadna rá, mint a cukor. Talán majd oviban. Szóval, a happy birthday-t nem angol-foglalkozáson sajátította el.

        Holnap délelőtt az édesapja fog Zsifire vigyázni, nekem lesz egy pár órás munkám, aztán rohanok hozzájuk haza. De addig Apáé a főszerep, lássuk a medvét!

        Szép álmokat mindenkinek!