• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Egyik kicsi, másik pici

        Igazi gyermeknap kicsinek, picinek és nagynak egyaránt.

        A reggeli fél 5ös ébredés után fél 8 volt, mire autóba raktuk a családot és elindultunk a nagyszülőkhöz. Zsifi hamarosan elszunnyadt a kocsi ütemes ringatására, nagyfiunk szokásához híven énekelgetett a hátsó űlésen, vagy kommentálta a látottakat. Szerencsére sok traktort láttunk, meg teherautókat. Na és mennyi buszt! A járműveket nagyon ügyesen felismeri, két éves kora óta a színekkel jelzi őket.

        "Nézd csak, Apa, ott a sárga busz!"

        Bobó most lép be a "miért"ek örökös tengerébe. "Míér Amina a lovacska? Mit eszik a lovacska? Füvet? És szénát isz? Míér szénát?" Amina a nagypapa egyik lova.

        A férjem szüleinek van egy kisebb farmja a lakóhelyünktől egy bő órányira. Bobó imádja: korlátok nélkül szaladgálhat egész nap, nem kell attól félnünk, hogy az autók kárt tesznek benne. Esetleg fordítva: a nagypapának van egy kisbusza, amit a mi majdnem két és fél éves kisfiunk vezethetett ma a nagyapja ölében ülve. Nagy boldogságban volt része, egész úton hazafelé azt mondogatta, hogy "tudok vezetni".

        Miután megérkeztünk, kipakoltuk az ebédhez szükséges alapanyagokat, melyek nagy részét a nagymama már előkészítette. Zsifi felébredvén nagy örömködésben tört ki a nagy társaság láttán, bár a két dédimamát még meg kellett szoknia, őket ritkábban látja.

        Mindkét apróság nagyon élvezte a társaságot, mivel közben befutottak a sógoromék (sógornőm bármelyik nap szülhet, kislányt várnak) és a másik sógornőm a párjával.

        A lovak és kutyák lenyűgözték Bobót. Van egy kis mesterséges tó, amely tele van apró halakkal. A tó egy-két éves telepítés, ezért kicsik a halak. Fogalmam nincs, milyen fajták, nem értek hozzájuk. A kisfiam pecázott az apukájával, fogtak is egy halat. A nagy öröm után közös megegyezéssel visszadobták, majd Bobó hozzákezdett módszeresen tönkretenni a horgászbotot. Ezt a cselekedetét már meggátoltuk, amit az életkorának megfelelő dührohammal-hisztivel-toporzékolással viszonzott. Ezeket már lazán kezeljük, keresünk valami nagyon érdekes dolgot, ami számot tarthat az apróság fokozott figyelmére, elterelve őt hisztije tárgyától.

        Zsifibaba eközben a hűs házban aludta az igazak álmát, elkerülve ezzel a kora nyári nap délben tapasztalható perzselő melegét.

        Bobó délutáni alvása viszont elmaradt, aminek több apró sérülés lett az eredménye. Ha elfárad a kis örökmozgó, mozgása szétesik és nem tud magára vigyázni. Így történhetett, hogy kétszer is elesett a lépcsőn, ami után szorosan a nyomába szegődtem és vigyáztam minden lépését, majd indultunk haza. Még a községtábla elhagyása előtt álomba merült. Kishúga nemkülönben. Hiába, a tiszta vidéki levegő nem ugyanaz, mint a városi.. 

        Zsifi nagyon kiegyensúlyzott kislány volt ma. Mindenkire mosolygott, egyfolytában gügyögött és körbe-körbe kommandózott a nagy járókájában.

        Hazaérve a nappali közepén két ajándékcsomagot találtunk, melyekre egy-egy léggömb volt kötözve. Nagyanyó és Nagyapó gyermeknapi ajándéka lapult a csomagokban, akik mivel nem tudtak a picurokkal személyesen találkozni, így hagytak nekik jelet, hogy mennyire szeretik őket. Ezek után felhívtuk őket telefonon, és Bobó elújságolta, hogy "kaptam lufit". A Nagyapó és Nagyanyó nevet először a vicc kedvéért használtuk, majd persze rajta maradt a szüleimen, amit ők egyáltalán nem bánnak. A mindennapjaink részei mindketten, ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy városban élünk. Nagyon sokat segítenek nekünk.

        Csak fürdetés előtt vettük észre a férjemmel, mi hiányzott mégiscsak a mai napból: nem tudtuk őket babusgatni egy kicsit sem. Így hát gyorsan bepótoltuk.

        Az esti elalvás több mint simán ment.  Már édesen alszanak. Az előbb fellopóztunk és bekukkantottunk hozzájuk: szépen szuszognak saját kis ágyukban és alig várják, hogy holnap újrakezdődjön a móka.