• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Egy kis kór

        13 óra.

        Zsifi már harmadik napja lázas. Hétfő este óta 38,5 és 39oC közt ingadozik. Kedd reggel óta kap antibiotikumot, ennek (vagy a betegségnek?) köszönhetően ma reggelre a hasmenés is megjelent.

         

        Bobó egyelőre jól van, vidáman közösségi életet él. Naponta többször megdícsér, hogy „Anya nagyon ügyes vagy”. Mikor miért. Leginkább a karácsonyi dekoráció tetszik neki. Nagyon szeretik, ahogy az égők fel vannak gyújtva és a gömbökön csillog a fény. Az igazi az lenne, ha minden nap új tepsi sütemény készülhetne, és annak az illata is megmaradna a lakásban. Na ez az (többek között) ami teljességgel lehetetlen. Zsifi nagyon nyafka reggeltől estig 8lekopogom, az éjszakák tűrhetőek), folyamatosan a nyomomban van, és nyafog. Az orra folyik kicsit, a torka piros, ás szerencsére nincs. A bölcsi kong, rengeteg a beteg gyermek. Csoda, hogy Bobó még nem kapta el, hiszen ő kétfelől kapja. Egyrészt a csoporttársaktól a bölcsiben, másrészt a kishúgától itthon. Erős nagyfiú.

         

        Intenzív pelenkaleszoktatás indul nálunk. Ezért beszereztem neki pár alsónadrágot (Verdásat, szigorúan!), és melegítőalsót (ugyanis estére nem marad tiszta). Tudja ő használni a wc-t, és szólni is képes, ha pisilnie kell, csak ez nem mindig jön össze. Remélem, hamarosan megtanuljuk. Emellett itt az ideje kiszállni a rácsos ágyból. Ez viszont egy kis anyagi ráfordítást igényel: az emeletre új védőrács szükséges (mivel félünk, hogy éjjel elkóborol, és ami most fel van szerelve, az nem túl stabil – finoman fogalmazva), illetve egy leesésgátlóra is be kell ruháznunk. Igazából rég megtehettük volna, de valahogy elfelejtődött, meg nam akartuk a megszokott dolgok közül kimozdítani nagyfiunkat. Ám mostanában sokat fejlődött, már nem olyan kis zárkózott mimóza, mint régebben, így itt az ideje. Ennek is.

         

        Na meg levelet írni a Mikulásnak. El is kezdtük, és épp ott tartottunk, hogy mit is hoozon, mikor „akarom nézni Bobot”, és már kapcsolta is be a tévét. Bob a mester az ügyeletes nagy kedvenc mostanság. Végre valami változatosság, a Thomas már kicsit uncsi volt.

         

        Elindult az ajándékok, csokoládék beszerzése. Na nem csak nálunk – ezt a közeli hipermarket parkolójának hétköznap délelőtti tömöttsége is remekül mutatja. Nagyszerű dolog az ajándékvásárlás. Azt tervezem, hogy jövő héten (amennyiben a gyerekek egészségesek lesznek) mindent beszerzek, amit csak kell. Persze szigorúan csak a munka mellett, mert mint tegnap este megbeszéltük a férjemmel, racionalizálunk. Ki tudja, mit hoz a holnap…Vagyis: egy kis munka, egy kis költés. De ami a legfontosabb: a kettőnek arányban kell állnia.

         

         S ha már itt tartunk, úgy hallom, Angyibangyi álomba szenderült (ma már másodjára, ami egy egészséges Zsifitől teljesen szokatlan lenne).  Jó lesz egy kis munka is.