• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        crazy dayz

        Minden a legnagyobb rendben van. A gyerekek nagyon szeretnek bölcsibe járni - Zsifi egybből hatalmas szövegbe kezd, amint meglátja, hogy befordulunk a bölcsőde felé vezető ajtón. fogak száma hat vagy hét, és Angyibangyi ügyes totyogó lett. Eljött hát a harisnyás-kisruhás időszak, nagyon gyönyörű kislány. Bobó továbbra is ugyanolyan jól érzi magát, mint eddig. igaz, komiszkodik mostanában, itt az ideje a nevelésnek. Már azt tervezem, milyen karácsonyi díszbe öltöztetjük együtt a lakást, hiszen már nagy fiú (nemsokára három éves), ideje megadni a módját.

        A munkám olyan, mint volt. Ezen a héten kezdtem. Az elmúlt két hetet többnyire a fővárosban töltöttem, tanfolyamon. Este voltak a foglalkozások, a férjem jött értem autóval és éjfélre haza is értünk. Közben lefekvés után az ő testvéréék vizsázták gyermekeink álmát. Szombaton lesz a vizsga, tanulnom kell(ene).

        Mindeközben állásinterjúkra jártam, járok, álmaim munkájára megüresedett egy pozíció. Pénteken lesz a harmadik forduló, kettőn már túl vagyok. Nagyon szükség van a szurkolásra, kicsit olyan érzésem van, hogy most vagy soha. Ha eszembe jut is, görcsbe rándul a gyomrom.

        S amíg én Pesten (pontosabban Budán) töltöttem időmet, az aprók orrfolyós-nyűgös betegek lettek, két illetve három napra. De mintha minden eleve így lett volna elrendelve, a férjem arra a hétre már másfél hónappal ezelőtt szabadságot kért (kapott), így otthon tudott lenni velük. Talán még az ég is így akarta...

        Hallgatásom oka a fenti indokokkal magyarázható. S mivel most is vár a munka, mennem kell. de igyekszem a beszámolókra most már időt szakítani.