• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Lovacska, nyulacska, halacska

        Az első bölcsis alvás napja van. Még nem tudok semmit, csak annyit, hogy Zsifi elaludt. Hogy előtte volt-e sírás, és lesz-e ha megérkezek, nem tudom. De reggel a négy napos szünet ellenére is jókedvűen, örömmel maradt ott. Az ikrek megbetegedtek, így ma egyedül lesz a kisasszony. Kíváncsi vagyok, hogy érzi ma magát.

         

        Tegnap teljesen kikészültek mindketten, látogatóban voltunk az apai nagyszülőknél: Nagypapánál, Nagymamánál. Bobó egész nap nem aludt, de még csak le sem nagyon ült. Órákon keresztül dacolt a hideggel kint a Lovasban. Kenyérrel etette a halacskákat, fűvel a lovacskákat, csonttal a kutyácskákat, répával a nyuszikákat. Sok-sok kát etetett. S bár most elmaradt a lovaglás, cserébe a nagyszülők megajándékozták őket egy-egy játék lovacskával: egy kicsivel és egy picivel, kinek-kinek egyet-egyet. Hazafelé az úton nagyfiunk szorongatta mindkettőt a kezében, s alig tíz kilóméterre jártunk Debrecentől, mikor nagy egyetértésben, csendesen szövegelős egyórányi utazás után oldalra csuklott a fejük, és álomba merültek. A fürdetés ennek megfelelően nagyon nyűgös volt, sok-sok sírással – nem esett nekik jól, hogy a kényelmes kisülésükből a hidegbe kivettük őket, majd a fűtetlen házba érkeztünk. Ez nem tartott sokáig, mire ágyba kerültek már jó meleget csináltunk. Hipp-hopp álomba merültek.

         

        Ezután rajtunk volt a sor, nem sokkal később mi is restek lettünk. Egyébként az elmúlt napokban nem egyszer tizenkét órán át aludtak mindketten: este héttől reggel héti. El sem akartam hinni, még most is nehezen hiszem, pedig én is láttam, így volt. Mi pedig a férjemmel talponálló vacsorákat rendezünk: sült kolbász, mustár, lilahagyma és – ez a legjobb az egészben – forralt bor. Sok szegfűszeggel, fahéjjal, cukorral. Isteni. Mindez este nyolckor, ha így megy tovább, a Télapót már gurulva fogadjuk. De jöjjön, aminek jönnie kell. Guruljon a Télapó is! Kell egy kis kulináris is.

         

        S hogy mit tesz az ember lánya (anyukája), míg gyermekei a közösségi életnek hódolnak? Dolgozik egy kicsit. Meg dolgozik egy kicsit. Így a végén sok kicsi sokra megy, a sok munkából sok munka lesz. Van. Vesszen a lazsa!