• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Fogacskafogócska

        Fogak száma kettő.

         

        Gyors egymásutánban bújt ki a bal felső szemfog, majd másnap a jobb felső első metsző. Nem túl tankönyvi eset, de azt mindig is tudtuk, hogy Zsifi külön egyéniség. Rendesen rendezi a családot, reggeltől estig. Hogy az éjszakáról ne is beszéljünk.

         

        Négy napja nátha tartja fogva kisasszonykánkat. Olyan igazi niagarás, ami nem hagyja aludni. Se őt, se minket. Újabb olyan éjjeleken vagyunk túl, mikor átlagosan fél óránként kellett kelni, pontosabban bemenni Zsifihez egy kis nyugtatgatásra, teáztatásra, orrszívós porszívásra. Jaj. Akarom mondani ? írni ? porszívós orrszívásra. Az új porszívó hangja mindazonáltal egy űrhajóéra hajaz, így el tudom képzelni a szomszédok örömét, mikor az éjszaka kellős közepén rakétakilövővé alakul a fejük melletti falszakasz. A falak vékonysága miatt nincs kétségem afelől, hogy a program alól nem tudják magukat kihúzni.

         

        Mostanában mintha Bobó ? nagy lovas Bobó ? alvókája is sokat romlott. Nála egyébként az orrfolyás most kezdődik. De az elmúlt hetekben hozzá is kelni kell éjszaka, esetenként nem is csak egyszer. De vele kapcsolatban nem ez a legnagyobb újság. Tegnap élete első lovaglásán esett túl! ?Nagypapa, fölrakol a lovacska hátára?? Ő gondolt egyet és szeretett volna lovagolni. S mivel a futószáras körkarámban pont egy idős, nyugodt kanca rótta a köröket egy kisember alatt, Bobó lehetőséget kapott, hogy megmutassa, mit is tud. Ahogy a nagyapja feltette a ló hátára, még a tartása is megváltozott. Szépen kihúzta magát és ?onnan nézett szerte szét? (az idézet kivételesen nem nagyfiamtól való). Nagyon büszke szülők vagyunk.

         

        Holnap lesz a nagy nap. Zsifi bölcsődés debütálása. Végül nagy fejtörés árán úgy döntöttem, anyás beszoktatás lesz. Nem szeretném egyből egyedül bedobni a mély vízbe. Ha esetleg úgy látom, jobb neki, ha nem vagyok jelen, akkor legfeljebb következő nap nem megyek be. Úgy tervezzük, a héten még csak egy órát tölt majd bent. Tekintve, hogy a hét hat munkanapos, és fenntartva a kislányom alkalmazkodóképessége által okozott sajátosságokat, végül lehet, hogy a folyamat gyorsabb lesz. Vagy lassabb. De ezt egy hét múlva fogom tudni megmondani.

         

        S hogy mit gondolok? Kicsit várom is, és nagyon nem várom. Na jó, szörnyű lesz. Remélem, nekem lesz rosszabb. Ő nagyon szereti a gyerekeket, a héten sokat voltunk játszótéren, és nagyon szeret a többiekkel játszani ? persze a különböző akadályok mellett. Hiszen Zsifi még csak segítséggel jár, nem beszél ( de Anyát, Apát mond, és nagyszerűen megérteti magát ). De nagyon igyekszik, és már nem hajlandó úgy jönni, ha két kezemet fogja. Reggelente úgy kísérjük be Bobót a kisoviba, hogy én fogom Zsifi egyik kezét, ő pedig a másikat. Nagyon-nagyon aranyosak.

         

        Bobó tegnap egész nap a kis négy hónapos unokatestvére száját törölgette. Nagyfiunknak nagyon jó természete van. Csupa szív, csupa szeretet. Bár ma reggel mérgében (mert olyan álnok voltam, hogy nem engedtem neki, hogy a távirányítókat módszeresen kivégezze a padlón, miközben egymáshoz püföli őket) teljes erőből hozzám vágott egy cumisüveget. Válaszul betettem az ágyába. Na erre ha lehet, még mérgesebb lett. Anyai tekintélyem porba hullott. Apára volt szükség, hogy helyreálljon a béke. Persze végül helyreállt.