• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Apastopos cipőbuli

        Bobónál apastop uralkodik. Volt már ilyen, de ez most elég régóta igen intenzíven tart. Apa pedig lelkibeteg. Nem adhat neki kakaót, de még csak el sem készítheti. Nem fürdetheti, nem öltöztetheti, és nem mesélhet neki. Nem fektetheti be a kiságyba. Nem, nem, nem és nem. De csak az Apa autója szuper. Ma, midőn érte mentem a bölcsibe (elnézést, kisoviba), odarohant hozzám és már nyújtottam a karom hogy akkor most majd jól beleveti magát… ehelyett két centivel előttem lefékezett és csak annyit kérdezett „milyen autóval jöttél?”. Neked is szia, kicsim. Mindegy, már megszoktam…:-)

         

        A nyári totálkár és autóvásárlási mizéria után keni-vágja az autómárkákat. A régiekre még azt is mondja, hogy „az egy régi folkszvágen” vagy „az egy nagyon régi béemvéj”. Hát, ez van mikor a gyermek túlnő az anyján (na de 32 hónaposan?). Sokkal jobban ismeri az autókat, mint én. Igaz, én nem vagyok egy nagy autórajongó, de azért az valami vicc, hogy az alig-két-és-fél-éves nagyfiam bármikor leiskoláz. A szülők büszkesége meg csak nőttön nő.

         

        Zsifi megkapta első igazi cipőjét, amit már járásra terveztek. Legnagyobb bánatomra nem találtunk sem pirosat, sem rózsaszínt – mindent egybevetve 18-as méretből meglehetősen gyér volt a választék. Így egy világos drapp, nagyon édes kiskutyás darabnál maradtunk. Nem mintha annyira járna már, de a bölcsibe ki és be csakis két lábon hajlandó közlekedni, és a járása akármennyire is csetlő-botló-csimpaszkodó-pipiskedő-balerinás, a kis kocsicipők már nem alkalmasak arra, hogy kislányunk apró lábacskáit a hideg talaj ellen védjék. Szóval, leendő kis divatgurunk hozzájutott első igazi topánjához. Ami legkevésbé sem topán, mivel igazi magasított szárú bőrcipőről van szó. De eljön a topánok ideje is. Arról nem is beszélve, hogy mostanában mint az egyre közelebbi jövő leendő munkavállalója, újra magas sarkú cipőhöz szoktatom maga, amiket Zsifi élvezettel próbál felpróbálni (bizony, a próba próbája ez: legtöbbször a két kezembe csimpaszkodva próbál belesasszézni a magas sarkú cipőkbe, amit aztán rendre oldalra borulás követ – szigorúan felnőtt védelmében, a baleseteket elkerülve).

         

        Így állunk most. A gyermekek egyre nőnek és cseperednek. A szülők meg csak ámulnak és bámulnak.