• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Egy éves láz

        Nem mintha meg kellene lepődnöm, de Zsifi belázasodott reggelre. Mivel nem volt mgas a láza, és anyósomék nagyon készültek, hogy egyszerre fognak a három unokával bíbelődni, így nem mondtunk le a kirándulásról. Csak annyit tettünk, hogy szóltunk a sógoroméknak, gondolják át, hogy jönnek-e, nehogy az ő kicsijük is elkapja a kórt ? ami több mint valószínű, hogy Bobó hét eleji bölcsis vírusa. A férjemen három napja tört ki, Zsifit ma vette le a lábáról. Én még talpon vagyok, Bobó már túl van rajta (csak a köptetőt szedi már ? nagyon szereti az ízét).

        Új öröklődő betegséget fedeztünk fel: az ?első-születésnapon-nagyon-lázas-vagyok?- kórt. Bobónak is magas láza volt, mikor az egyéves születésnapját ültük, és most Zsifi is (bár holnap tölti be az egy évet, de ez a pár óra csalás nem számít). Anyukámék szerint én is csupa kór voltam annak idején. Talán egy újabb nagyreményű tudományos felfedezés kapujában állunk? Kötve hiszem, de milyen jó eljátszadozni a gondolattal, hogy mi mindenre fordíthatnánk a felfedezésért járó díjakból befolyó pénzjutalmat.

        Vennénk egy házat. Nem hitelre (de jó is lenne!). A férjem kapna egy Saabot, bár a mai legújabb gondolatrohanásos ötlete így hangzik: vegyünk egy Saabot, aztán megcsinálja a nagymotorra a jogsit és azzal fog átjárni az 50 km-re lévő munkahelyére dolgozni, de nem is, mert menjünk Dubaiba dolgozni, ott jó lehetőségek vannak. Igen ám, csakhogy nagy a veszélye, hogy az ott megkeresett pénzt egyből elköltöm a Chanel-butikban vagy Louis Vuittonnál. Esetleg megteszi egy highstreet Mango (a Mangot egyáltalán beengedik Dubaiba?). S ha még mindig maradna a fizetésből, elvinné a fedett(!) sípályákra szóló bérlet  (meg az itthoniaknak hazaküldött több kilónyi arany), bár az lehet, hogy benne van a cafetéria-szolgáltatások hosszú sorában (vagy netán egyenesen ingyenes?). Ám mindezt megspórolhatnánk a fűtésszámlán, mivel ott biztos nem emelkedik a fűtés költsége, két okból: Dubaiban ingyen van a benzin (mivel az olaj nem túl drága), másrészt (ez a fontosabb ok) a 45 Celsius nem kíván fűtést.

        S ha mégis itthon maradnánk? A család minden rászoruló tagját kisegítenénk, meg azt is, aki nem szorul rá, mert az egyenlőség az egyenlőség. Végül (de nem utolsósorban ? a kedvenc közhelyem) nyithatnék egy kis panziót (ami utóbb franchise-rendszerként az egész világot behálózhatná), ahol minden nap vendégnek érezhetnénk magunkat.

        Csak egy a bökkenő: a tudósok nem járnak Chanelben. Még egy bökkenő: nincs semmiféle aranyat érő felfedezés.

        De a legnagyobb bökkenő illetve feladat az, hogy Zsifit minél hamarabb meggyógyítsuk s olyan huncut HisztiKriszti legyen, mint rendesen.

        Így itt az ideje nyugovóra térni (mármint nekem, mert az aprók alszanak, a férjem éjszakás), hogy Zsifi éjjeli ébredései legalább pár óra alvást engedélyezzenek. Remélem, reggelre elfújják a lázat és mehet a hancúr tovább.