• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Kakukktojás - a befejezetlen bejegyzés

        Egy kis nyugalom milyen jó. Tévedtem. Nem abban, hogy milyen jó, hanem hogy egy kis nyugalom. Az ugyanis nincs. Bobó mérgesen kiabál a szobájából, hogy "Anya én is felkeltem". Jó vicc, nem is aludt el, pedig nagyon fáradt. Délelőtt nagy sétát tettünk a környéken, igaz motorral jött (a kis lábbal hajthatós műanyag klasszikus, ami egy kétéves holmijai közül sem hiányozhat).

        Sajnálom, nem tudom befejezni, amit szerettem volna. Muszáj kivennem az ágyból, mert felkelti Zsifit. Nesze neked következetesség...

        Vagy mégis? Talán, a remény újra éled. Nagyon jól esne egy kis szusszanás, mert egész délelőtt mint a kis ördögfiókák, úgy viselkedtk, mellette pedig nagytakarítottam, mert lassan elvisz minket hátán a ház (szinoníma szalad a ház).

        Psszt... Mintha csend lenne... Jujj de jó. Itt az ideje jól megérdemelt kávémnak, hogy hatni tudjon, mire a drágáim újra kezdik ámokfutásukat. Csak egy perc, nem sok, de az is mennyit ér.

        Bocsáttassék meg tévedésem. Lehozom Bobót. Én, a következetes(ségre nagyon törekvő) Anya.