• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Helyzetjelentés

        Zsifi tapsol és integet. És Anyát, Apát formál a gügyögés közepette. Nagyon aranyos.

         

        Most, hogy már egyenesen ül és mindkét kezét tudja használni, még jobban kinyílt előtte a világ. Ha tapsolunk neki, utánoz - bár ez még csak olyan kalimpálásféle, a kis tenyereit nem tudja összeütni, azok elsuhannak egymás mellett. Ha integetünk neki, visszainteget a két kezecskéjével egyszerre, az ujjait ki-be csukogatja, közben pedig hangosan mondja, hogy pápápápá. Amikor az édesapja hazajön, majd' kiugrik a bőréből és hangosan visít örömében, eztán a maga nyelvén nagy hévvel elmeséli, hogy mi minden történt vele aznap. Ugyanilyen boldog, mikor alvás után bármelyikünket meglát, ám Bálintka hangos üdvrivalgása szokta leginkább megkacagtatni. Kivéve, mikor még nagyon-nagyon álmos, ekkor inkább sírni kezd, és vigasztalásra szorul.

         

        Mint általában 10 percenként. Igazi kis mimóza, félős kislány - fél, ha Bálintka a medencében pancsol, fél a kicsit hangosabb zajoktól, és a legkisebb kudarcélmény is keserves ordítást vált ki belőle. Nem bírja elviselni továbbá, ha valami nem úgy van, ahogy ő azt elgondolta vagy valamit nem engedek neki, esetleg meggátolom az eltervezett tevékenységében - ez pedig gyakran előfordul, mivel még kisbaba és nem méri fel a veszélyeket. Újságpapírra állva táncol a kanapéra támaszkodva, vagy bemászik a fürdőszobába, esetleg nekiindul a terasznak, ahol aztán betonlépcső várja, stb. Szóval ilyenkor szépen felnyalábolom és biztonságos helyre viszem (körülbelül 5 percenként), ő pedig hisztizik. Igazi akaratos kis királylány. Tudja mit akar, és hogy azt hogyan fogja véghezvinni.  De emberére talált, mert én meg tudom, hogy hogyan akadályozzam meg, ha kell. Mi lesz velünk pár év múlva? Előre félek. J

         

        Bobó nagyon élvezi a szünidőt, egész nap bohóckodik. Reggelenként nagyokat sétálunk. Ő a fűnyírótól, az elektromos fűkaszától, a darus kocsitól, a kukás autótól, a repülőgéptől fél. Többek között. Ezekből pedig a mi kertvárosi részünkben meglehetősen sok van (csakúgy mint légifolyasóból), minden reggel kirajzanak a kertészek. (Biztos sokan gondoltak már arra, hogy feljelentenek minket, mivel a mi aprócska kertünk kész gyomtelep - de ez egy albérlet, minek fektessünk bele? Mikor beköltöztünk, vettünk egy fűnyírót, azt használjuk, elég most. Majd az új helyen lesz rendezett pázsit. Nagyon várom!)

         

        Apropó új hely. Ha minden jól megy, "csak" két hónap késéssel kell számolnunk. Augusztus eleji átadás helyett október eleje. Csak azt szeretném, ha karácsonyra be tudnánk költözni (bár lehet addigra elmegy az összes pénzünk arra, hogy az utcát fűtjük a nagyszerű szigetelés miatt és nem lesz keret a fuvarosokra), ez csak nem olyan nagy kérés. A használatbavételi engedély után tudjuk csak beadni a hitelkérelmet, úgyhogy vannak kétségeim ezzel kapcsolatban. De alig várom, hogy a gyerekeknek legyen végre szép szobájuk.

         

        Az autó persze totálkár. Nézhetünk másik után. Most eggyel járunk, vagyis a férjem reggel elviszi az én kis autómat, mi pedig a gyerekekkel itthon töltjük a napot. Azt hittem, sokkal rosszabb lesz, de nagyon jól eltelik a nap, a gyerekek is élvezik és én is. Egyébként meg egy csomó család nagyon jól megvan autó nélkül, így ez nem lehet téma. Sajnos a férjem ingázása ezt nálunk nem teszi lehetővé. Sokszor gondoltam már arra, hogy milyen jó lenne a gyerekekkel gyalogosan bölcsibe majd munkába menni, ám ehhez ennél ideálisabb földrajzi adottságok kellenének (=lakás, bölcsi, munkahely egy irányban, elérhető távolságban). Azok pedig nincsenek.

         

        Szerencsére a kialakult napirendünk elég szilárd ahhoz, hogy ne boruljon fel és ne zökkentsen ki minket a megszokott kerékvágásból egy extra vagy egy elmaradt program. Szerintem ez nagyon fontos az apróknak. Mindenesetre igyekszem nyugalmat biztosítani, bár néha kihoznak a sodromból. Most viszont már édesen alszanak, s szerintem álmukban is azon morfondíroznak, hogy holnapra milyen huncutsággal készüljenek. Bár náluk ehhez nincs szükség nagy előkészületekre, zsigerből jön. Itt az ideje bekukkantani hozzájuk.

        Jó éjt mindenkinek!