• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Kutyák és lovak

        A címmel ellentétben nem a Sztárom a párom-at néztük hétvégén (aki látta a filmet, tudja, miről van szó), bár akinek kisgyermeke van vagy olvasta az eddigi bejegyzéseket, az kitalálhatta.. Annyi történt, hogy a férjem szüleinél jártunk, Mamánál és Papánál. Az időjárás a pártunkra állt, s bár a széljárás nem volt valami kedvező (meglehetősen szeles időben volt részünk), legalább az égi könnyek elkerültek minket s az autó hátuljába pakolt esőkabát és gumicsizma madárlátta-bontatlanul került vissza a nap végén oda, ahonnan elindulta.

        Nagy készülődés előzte meg az indulást, igazából akkor se lett volna több csomagunk, ha egy hétre megyünk, pedig csak egy napról volt szó. A legnagyobb meglepetés viszont akkor ért, mikor megérkeztünk: a popsitörlő kivételével semmi nem maradt otthon, az pedig a nagyszülőknél is volt. Szóval, eddig simán ment minden.

        A területre kiérve a nagyszülőkre bíztuk az aprókat és elszöktünk a helyi tüzépre. Ha már egyszer építkezünk... Dolgunk végeztével gyors telefonos állapotfelmérés után (ami közben kiderült, hpgy Zsifi bőséges ebéd után nyugodtan alszik a kiságyban, Bobó pedig a nagyapjával ül a szekéren és nézik a békákat a horgásztóban) úgy döntöttünk, randizunk egy gyorsat, ebben úgyis régen volt részünk. Célba vettük a kisváros cukrászdáját s nagy adag édességet rendelve kiültünk a teraszra. Jó koszos sportcipőben, farmerban nem hasonlítottunk randizó párhoz, de  ez a legkevésbé sem izatott minket, olyan jó volt egy kicsit nyugodtan ülni és csak a csokoládéra figyelni (arról nem is beszélve, hogy kit érdekelnek ilyenkor a kilók)...

        Szóval egy kis feltötődés után visszazökkentünk szülőszerepünkbe, és nagy sétára indultunk Kicsi-és-Picivel a nagyszülők kíséretében, körben a területen. Láttunk gólyát, fácánt, a távolban ragadozómadarat, és persze megnéztük a sok-sok lovacskát és a kutyákat, megetettük a kis tóban a halakat, próbáltunk békát fogni (fúj).. Bobó nagyon élvezte, ahogy a lovak az új rangsort alakítják ki: megérkezésünk előtt engedték össze a kancákat néhány herélt ménnel, és azon nyomban elkezdődött a harc az új rangsorban betöltött előnyös helyekről. Bobó ebből csak a nyüzsgést látta, pedig igen kemény rúgások és harapások is történtek ám.

        A lovak után útba ejtettük a sok szalmabálát, amin nagyfiam élvezettel ugrált végig az apja kezét fogva. Ennél már csak a hatlmas homokdombok voltak élvezetesebbek (erős vöröses homok, biztosan megvan rá a szakkifejzés de én se geológus, se építőiparban jártos nem vagyok, így csak arra tudtam gondolni, mivel fogom kimosni Bobó ruhájából). Most készünekl a militray- és fogatpálya legújabb akadályai, s ahogy az árkokat kiássák, kisfiunk legnagyobb örömére hatalmas homokdombok keletkeznek, melyek mind-mind megmászásra várnak.

        Zsifi mindeközben kézről-kézre járt - ez az, amit ö legjobban élvez. Nagyon huncut a kisasszony, szépen kinyilvánítja, éppen kihez szeretne menni, aztán kis idő múlva megunja az aktuális kiválasztottat, és új ringató kezek után néz. De sehol sem tölt el két-három percnél többet.

        A hazafelé úton mindketten édesen aludtak s az éjszaka is jól telt természetesen, mert igazán elfáradtak.

        A nagyszülők már nagyon vártak minket s az unokákat - napokon belül várjuk a család bővülését, ugyanis a férjem öccsééknél baba születik, az első. Nagy izgalomban vagyunk emiatt is, már várjuk.