• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Csudapofák

        Kaptam egy bónusznapot.

        Ma mindenki nagyon aranyos és kiegyenúlyozott volt, hatalmas boldogságot okozva ezzel a szülőknek. Az örömöt csak tetézte, hogy a férjem is nagyon hamar hazaért a munkából, Bobót már ő hozta el a bölcsiből. Kisfiunkat ez annyira felvillanyozta, hogy össze-vissza ugrált örömében, nagyon aranyos volt. Ilyenkor érzi igazán büszkének magát az ember: a gyerekek együtt játszanak, nevetgélnek, bohóckodnak, nekünk meg csak annyi a dolgunk, hogy figyeljük őket s amikor a huncutkodás a tetejére hág, kicsit lehűtsük a kedélyeket - albérletünk nappalija ugyanis nem olyan nagy, hogy abban a sérülés veszélye nélkül ugrálhassanak.

        Nagyon nagy újság van: Zsifi felállt. Igazából már néhány napja, és nem is tudom, eddig miért nem számoltam be róla, hiszen nagy esemény ám ez egy apró kisasszonyka életében. Azóta folyamatosan mászik utánam... hopp, ez is új: profi módon mászik az én kislányom. Legtöbbször már nem a kúszást választja, ha el akar jutni valahová, már nagyon szépen mászik. Egész nap teper utánam s húzza fel magát a ruhámon, mászik a nyakamba, markol, szorongat és a végén belecsimpaszkodik a nyakláncomba/fülbevalómba/hajamba. Ilyenkor azárt megfékezem, amit legtöbbször nagyonzokon vesz, de ahogy leteszem, már kezdi is elölről. Reggeltől estig jön-megy-közlekedik, szuszog, küzd és nagyon-nagyon akaratos csecsemő. Ha valamit a fejébe vesz, nem tágít, és mérhetetlenül dühbe tud gurulni, ha nem sikerül, amit eltervezett. Anyukám szerint ha kicsit nagyobb lesz, Bobó jelenthet neki...

        Napközben sok dolgunk volt, hiszen ha minden igaz, az építkezés a tervek szerint halad, úgyhogy sokasodnaka feladataink, de most kezd érdekessé válni. Számolunk, mérlegelünk, a munkámat csaptelepben és üvegtéglában mérjük... Míg Zsifi alszik napközben, én csúcsra járatva dolgozom, számítógép segítségével. Mivel a munkán kívül nem nagyon marad időm másra, a házimunkával spórolok s köszönet illeti a férjemet, hogy nem vitatkozik a heti portörlés elmaradása miatt. Igazából ha időm jut egy többfogásos ebéd készítésére, és egy finom sütemény sütésére, az igazi kikapcsolódást jelent. Egyébként a GYED melletti munkát nagyon szeretem, és azt hiszem, megőrülnék, ha nem lenne lehetőségem szellemi munkát is végezni. A munkaadómra pedig hálával gondolok, és remélem, még sokáig dolgozhatok nekik. Úgy látszik, ez a köszönetek napja...

        Na de itt a köszöneteknek vége (pedig lenne még mit megköszönnöm), végülis nem nyertem semmi rangos díjat, ami nem jöhetett volna létre, stb.

        A férjem most jött haza a fociból, úgyhogy most elbúcsúzom, megyünk leskelődni (így hívjuk a csemetéink meglesését, miután már elaludtak)...