• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Ablak a világra

        Mikor azt hisszük, hogy már teljes szerencsétlenségünk közepette csücsülünk, azért mindig tud történni valami, ami bebizonyítja, hogy nem is.

         

        Tegnap este kilenc után csörgött a férjem telefonja, és az egyik jóbarátja hívta kétségbeesve, hogy ugyan segítsen már neki, mert az unokatestvére két utcával mellettünk éppen az ablakban áll és készül kiugrani. Drága férjecském felöltözött, elindult, és mivel szerencsére az egész vaklármának bizonyult, hazasétált. Addigra ismerősünk már az unokatestvérével beszélgetett annak lakásán, bezárt ablakok mögött.

         

        Indíték? Rövid külföldi kiruccanás, mialatt párja itthon élte életét s hamarosan idegen ágyban kötött ki. Na de egek. A megoldás erre az lenne, hogy az ember kiáll az ablakba és kiugrik? Hát állítsa ki a kedvest, és talán azt lökje ki, ha már mindenképpen ugrania kell valakinek. A legjobb persze a békesség. Se félrelépés, se nyitott ablak.

         

        Szóval nehéz helyzetünkben egyéb színfoltok is vannak, melyek múlandóak bár, de mutatják, lehetne sokkal rosszabb is. Én mindig a család egészségét nézem: amíg az ép, és a gyerekek jól vannak, nagyobb baj nem lehet. Az élet sója pedig néha csíp egy kicsit, de ennél már csak jobb jöhet, reményeink szerint.

         

        A férjem a változatosság kedvéért most is ügyvédnél ül, a gyerekek édesen alszanak. Tea csöpög a teafőzőből, a kazán halkan duruzsol, én meg azon gondolkodom, mivel folytassam az estét. Legjobb lenne, ha a férjem hamar hazaérne, de ha nem, akkor is van elfoglaltság bőven.

         

        Holnap elutazom két napra, nem túl messze, csak a fővárosba. Kis családom egyedül marad, pontosabban hármasban. Legalább örülnek majd nekem, ha hazaérek csütörtök este. Én alig várom.

         

        Zsifi beszélőkéje feltartóztathatatlanul beindult. Már szépen mondja a testvére nevét, tudja, mi kié. A cipő, a táska, a cumisüveg, a maci, a baba. Mindent tud, és egyre szebben formálja a szavakat. Jajj nekünk, ha elkezd beszélni, az biztos, hogy egész nap be nem fog majd állni a szája.

         

        Bobó majd tanítgathatja neki a verseket, meséket és mondókákat. Nagyfiunk tömérdek dalocskát és versikét ismer, az elmúlt hétvégén úgy döntött, dalban mondja el, és szinte nem is beszélt mást, csak mondókákat és kis nótákat. Ma locsolóverseket tanultunk, és nagyon okos fiunk van, mi tagadás.

         

        A múltkor a bölcsis nénik kisebbfajta kétségbeesését eltettek a gyerekek körében. Emlegették a húsvétot, a nyuszit, és a csokinyuszit. Ennek eredményeképpen minden gyerek csokinyuszit követelt a szüleitől, és igen nyafogós-síróssá vált a hangulat, mikor mi felkészületlen anyukák és apukák magvallottuk, hogy bizony csokinyuszi nélkül érkeztünk.

         

        Persze tudjuk, hogy ami késik, nem múlik…