• Egyik kicsi, másik pici
        kicsipici blogja

        Egyik kicsi, másik pici

        Az Apahiány égbekiáltó.

        A férjem szerda este utazott el néhány napra, holnap délelőtt érkezik haza. A gyerekek mintha a viselkedésükkel akarnának tiltakozni a távollélt ellen, csütörtök reggel óta kezelhetetlenek. Bobó szétszedte a bölcsit, Zsifi meg engem gyötör egész nap.

        Csütörtök reggel mindketten nagyon rosszkedvűen ébredtek. Zsifi szokásától eltérően sírt, miután felébredt. Majd bementünk Bobóhoz, aki már szintén ébren volt, ám öröm helyett hatalmas hisztibe kezdett, mihelyt minket meglátott. Rúgkapált, kiabált, ugrált - mindezt egyszerre, bizarr mozgásformákat hozva létre.  A hiszti tárgya azóta sem derült ki. A bölcsiben szétdobálta az összes játékot, rúgott, verekedett, veszekedett, toporzékolt és ellenkezett. Az ütések imádott gondozónénijére záporoztak, szerencsére haragját nem a társain vezette le. A gondozónéni pedig nagyon ügyesen kezeli Bobót, összeszokott párost alkotnak már ők ketten.

        Zsifi pedig mint aki megkergült. 4 órakor kelünk, és egész nap megy a nyafogás. Keveset alszik, állandóan elégedetlen és nem tudom, mihez kezdhetnék. Semmi nem jó. Igaz, őt a frontok nagyon megviselik születése óta, most pedig három napja esik az eső. Csak nemrég sütött ki a nap, és ha imáim meghallgattatnak, ma már így is marad. Aki járt már hasonló cipőben, az tudja, milyen küzdelmes két dühöngő kismanóval a házba bezárva lenni.

        Most éppen nyugalom van: Zsifi édesen alszik a kis ágyában, Bobó műsort ad a sajátjában. Még van rá esély, hogy ő is elaludjon. Nagyon fáradt, és ha nem piheni ki magát egy kicsit, egész délután csetleni-botlani fog. Most éppen lalalalázik és esze ágában sincs elcsendesedni.

        Legutóbbi bevásárlásunk alkalmával az újságárusnál meglátott egy mesekönyvet, és egyből megragadta, és azt kiabálta, hogy "ott a Thomas". Mi nem tudtuk, hogy ismeri a mesét, de úgy látszik, a bölcsiben valakinek van Thomas-a, a gőzmozdony. Szóval, lett neki egy kis gősmozdonyos könyve, és azóta Thomast mesélünk minden este, azaz " a Tomaszot". A mesélés még a képek nézegetésében merül ki és serényen válaszolgatok a "miért és hol van" típusú kérdésekre. "Mi az, és hol van?" Minek ide mese, míg kitalálom a választ és úgy válaszolok, hogy az ne generáljon újabb kérdéseket, akár egy egész lexikont elolvashatnék neki.

        Bobó most ér abba korba, mikor folyamatosan kérdez, és mindeközben egyfolytában beszél. Teszi mindezt úgy, hogy a kanapén ugrál vagy ledobálja a párnákat, esetleg egyéb bútorokat tologat és még véletlenül sem hallja meg, ha arra kérem, ne tegye. Mikor felemelem a hangom, úgy tesz, mintha akkor hallaná először, ám hibátlanul visszamondja, amit három mondattal előbb kértem tőle... Kis agyafúrt.

        Most azt hajtogatja, hogy "Anya én is fekébredtem", úgyhogy megyek és elmondom neki, hogy aki nem aludt el, az nem tud felébredni.