Egyik kicsi, másik pici

Új munkahelyemen félve olvastam a belső levelezőrendszeren a körlevelet, miszerint ha életbe lépnek a szankciók, a fűtés lesz, amit először megszüntetnek. Öröm az ürömben, hogy szombaton mégsem kell dolgozni. Lehet, hogy szívesebben mennénk?

Mit nem adnék, ha már új hajlékunkban lennénk, ahol a kandalló mint alternatív hőforrás szóba jöhet. Egyébként mai hír, hogy a bontási határozatot visszavonták, sőt, egy füst alatt talán még a használatbavételi engedély is elindul. Ja, csak aztán nehogy bombát kapjunk keletről és ne legyen hova beköltözni.

Boldog Új Életet! Családi életünk új felvonásának első napján vagyunk túl. Íme.

Igen katonás fegyelmezetlenség volt nálunk ma délután. Én játszottam az őrmestert, a gyerekek a katonákat. Illetve mégsem, hiszen a seregben a parancs az parancs, ellenkezésnek helye nincs. A főnök tiszteletet érdemel, de legalábbis óhajainak teljesítése kötelező. Ezzel szemben itthon…

Se tekintély, se együttműködés, csak móka és kacagás. Az apróknak. Nekem a szívroham.

Az újév második napja hasonlóan köszöntött ránk, mint az első. Hideg van, ami nem kedvez csemetéink jóérzésének, mivel nem nagyon tudunk kimenni és így a napi mozgásmennyiség jócskán alatta marad annak, amit gyermekeink igényelnének. Jócskán-jócskán-jócskán.

Ilyenkor nagyon lassan tudnak telni az órák, de néha még a percek is. Mindannyian alig várjuk, hogy kicsit enyhüljön az idő, és végre kimehessünk levegőzni a szabadba. S amit még várunk, az az óraátállítás. Szerintem a téli időszámítás kezdete minden kisgyermekes család számára maga a sorscsapás. Addig akár késő délutánig van annyi természetes fény, hogy az apróságok az udvaron (a játszótéren, a parkban, etc.) játsszanak, és aztán hipp-hopp egy nap alatt beköszönt a sötétség. Bölcsi után irány haza, pedig addig többnyire rövid séta vagy játszótéri program következett.

Ez is eljött. Szilveszter.

Nincs is ennél jobb. Vagyis van, de mindig minden a maga idejében a legjobb. Ez volt most nekünk egy kis pihenés.

Tudván, hogy a gyerekek nagyon jó helyen, a szüleimnél vannak, nyugodtan utaztunk el, hogy két napig mást se csináljunk, csak aludjunk, együnk, fürödjünk és szaunázzunk. Igazán nagyszerű volt, de ennyi idő éppen elég is volt a gyerekek nélkül. Persze nagyon jó volt reggel fél kilenckor ébredni, és komótosan lesétálni a terülj-terülj asztalkához, majd mindmegenni, amit csak szeretnénk. Persze, a habzsoló mentalitással máig nem sikerült azonosulnunk.

Nálunk a Karácsony, mióta eszemet tudom, mindig nagy ajándéközönbe torkollik. Sorolhatnánk a fogyasztói társadalom átkai közé, ám fölösleges lenne egy ma jól hangzó, divatos kifejezés mögé bújni s azzal takarózni, hogy micsoda világban élünk. Egyszerűen csak adni, kapni jó. Ki-ki mit részesít előnyben. Kétségtelenül el kell telnie pár évnek, mikor az ajándékozott státuszánál jobban esik az ajándékozó szerepébe bújni. Ám mivel két egészen kiskorú is van a családunkban, bizony a karácsonyfa alatt ültek olyanok is, akik a saját ajándékuk bontogatását végezték legnagyobb örömmel. A nagyobbak pedig kíváncsian, boldogan és büszke örömmel figyelték, ahogyan a többiek kicsomagolják a nekik szánt ajándékokat s azt találgatták, vajon tetszik-e az a megajándékozottnak.

Még mielőtt Bobó rendbe jöhetett volna, Zsifit is itthon tartotta a hőemelkedése. Egy napot mindketten itthon voltak, tegnap már csak Zsifi. Ma pedig újra közösségi életet élhettek, végre egészségesen. Volt is nagy öröm reggel.

Holnap van az utolsó nap, amit zavartalanul a karácsonyi előkészületekkel tölthetünk. Még holnap kicsit az aprók bölcsibe mennek, aztán kitör a téli vakáció. Apa, Anya, gyerekek itthon. Még fenyőfánk nincsen, ennek beszerzése a fiúk feladata lesz.

Újra beteg volt valaki. Most a változatosság kedvéért Bobó.

Leginkább az foglalkoztat, hogy januártól hogyan oldjuk mg, ha valamelyik apróság megbetegszik. Hiszen mindenki dolgozni fog s a próbaidő alatt táppénzt kérni…

Az elmúlt napok történései dióhéjban.

Zsifi meggyógyult, Bobó nem beteg (rajtuk kívül szinte az egész bölcsi az, így az átmeneti nyugalom törékeny egyensúlyi állapot lehet), reggel szépen elmennek, délután értük megyek. Zsifi nagyon boldogan megy és jön, mintha egyenesen hiányoztak volna nekik a babák. Minden reggel hangos babázásba kezd, mikor öltözni kezdünk.