• Pillangó
        Pizsipanni blogja

        Tolerancia

        Ma először szembesültem azzal, hogy miként reagálnak ismerőseim, akik betegségem kezdete óta nem láttak. Eddig én rettegtem, hogy mit fogok tenni, és érezni, ha találkozok valakivel.
        És nem én voltam zavarban! Teljesen természetesen tudtam viselkedni, és szinte élveztem, ahogy én hozom zavarba őket! Rájöttem, ők nem tudják kezelni ezt az egész dolgot, úgyhogy nekem nincs is félnivalóm.
        Azt hiszem, ennek a találkozásnak köszönhetően nem "félek" már a többi embertől.

        A másik mai sztori, hogy rászántam magam, beújítok pár kendőt. Hamarosan kelleni fog. Szép színeseket. Tesóm elkísért, és vett is nekem kettőt. Egy rózsaszínt (mi mást?:-)) és egy zöldet. Azt hittem, hülyén fognak állni a pufifánk arcom miatt, de annyira nem is rossz.
        Az eladónő vágta a dolgot, amikor próbálgattam, és egyből ajánlotta a természetes anyagból készülteket, amik nem irritálják majd a fejbőrt. Jófej volt, bírom az ilyet.
        Mondta Tesóm, ha akarok, választhatok még valamit, csak ha lehet, ne hajcsatot:-)

        Hazaérve, felpróbáltam Anyunak is az új szerzeményeimet. Sírt.

        Ma levágjuk rövidre a hajam:
        Teljesen majd csak akkor, amikor már mindegy, hogy három szál van vagy egy sem.