• Pillangó
        Pizsipanni blogja

        Zakó

        A pécsi SLE egyesület tagja vagyok többek között, és a május 10-ei SLE világnap alkamából, május 9-én, szombaton elmentünk színházba. Egy szponzor támogatta a jegyeket a tagoknak, és egy szuper operettet nézhettünk meg.
        A sógornőmet vittem magammal.

        Kicsíptük magunkat, ahogy illik, csini ruha, magas sarkú :-)

        Az idejét nem tudom, mikor volt utoljára rajtam tűsarkú cipő, a lábaim amúgy is nagyon gyengén muzsikálnak a sok szteroid miatt, de azért tudtam benne járni.

        Vége lett a műsornak, nagyon szuper volt, battyogtunk az autóhoz... És a pécsi főtéren, egy sereg ember szeme láttára zakóztam egy hatalmasat. Úgy kiment a bokám, hogy térdre estem.

        Ezzel nem is lett volna baj, mert felpattanok, leporolom magam, és megyek tovább:-)
        Sajnos nem volt ennyire egyszerű a helyzet. Valóban annyira gyengék a lábizmaim, hogy nem tudtam felállni! A Sógornőm próbált felhúzni, de sikertelenül... Akkora égés volt! Csak ott térdeltem.
        Majd két fiatal srác odajött, és felhúztak, egyből azt kérdezték, hogy ennyire sokat ittunk? Persze nagyon rendesek voltak, kérdezgették, biztos jól vagyok-e, de szégyenemben azt se tudtam, hova nézzek...

        Mindebből két tanulság:

        1. Még többet, és keményebben kell edzenem!
        2. Nem húzok tűsarkút!