• Myalgiás ölelés
        csocsoszan blogja

        A banánról és a héjáról

         Olvasom, hogy amerikai kutatók felmérése szerint, az ateista gyermekek sokkal jobb szívűek és segítőkészek, mint a vallásosak. Sajnos, az illető cikk nem számol be arról, hogy a felmérést konkrétan hol végezték, pedig ez érdekelne.A gyermekek világában már jóideje  nem vagyok járatos, de a felnőttekében igen, ezért az adott kérdés kapcsán, ezt a kis történetet tudom nektek elmondani.. A helyszín, mint általában az életemben- egy kórházi szoba . Csepeg az infúzió, mi betegek pedig, először egymást méregetjük, majd beszédbe elegyedünk. A szomszédos ágyra egy fiatal asszonyt hoznak, akit  frissen utaltak be és aki éppen kicsomagol a mellettem levő éjjeliszekrényre. A tányérjára kirakja a gyümölcsöket, körtét, sárga almát és banánt. Mind a három fajta gyümölcsre allergiás vagyok, de az érett banán illatától perceken belül halottaimban szoktam lenni.Nagyon illedelmesen tájékoztatom erről a kis nőt és  szíves elnézését kérve, indítványozom,  hogy tegye bele mindet egy zacskóba és zárja el a szekrénybe, amiért igazán hálás lennék.  A válasz  azonban  rövid és egyértelmű: " Asszonyom, itt nem vagyunk hotelben." És a gyümölcsök a helyükön maradnak. Természetesen én rosszul leszek, bejön a nővér, értesíti az orvost, de már a professzort is felkutatják, mert megijednek az állapotomtól. Valahogy  még eldadogom, hogy a torkom bedagadt a banán illatától.  Az orvosok rögtön utasítják az illető beteget, hogy azonnal  tegye el előlem a gyümölcsöket, de még jobb lesz, ha egyenesen kiviszi a szobából. A  helyzet elmérgesedik, mert mint kiderül, a nő sohasem volt még kórházban és  egyáltalán nem hiszi, hogy a banántól rosszul is lehet lenni. Szó szót követ, míg végül áttelepítik egy másik szobába. Elmenőben azért még visszaszól, és felháborodva megismétli a megjegyzését, miszerint nem vagyunk hotelben. Ezzel én értek egyet a leginkább, s bólintok, mert annyi levegőt még nem kapok, hogy szólni tudjak.  és elmondjam, hogy  a megjegyzés, amelyet tett, mindkettünkre vonatkozik . Ennyi a történet. Nem tudom, hogy ez a nő vallásos volt-e vagy sem. Nem is érdekel. Csak azt tudom, hogy elcsúszott egy banánhéjon- a becsület  és emberség banánhéján.  Nem is szeretem felidézni  magamban ezt az esetet. Sokkal inkább szeretek arról  a sok-sok esetről beszélni, amikor egy-egy betegtársam ott virrasztott az ágyamnál és cserélgette rajtam a hidegvizes borogatást.   Tőlük sem kérdeztem , hogy ateisták-e vagy sem.  Eszembe sem jutna ilyesmit kérdezni ,sem ilyesfajta felmérést végezni.Számomra csak a banán a fontos, amely , jó lakmuszpapírként, mindent kimutat.