• Myalgiás ölelés
        csocsoszan blogja

        Vegakaja-megabaj

        Sziasztok! Ma nem  számítottam írni, mivel igen elfoglalt voltam, de a helyzet kihozta belőlem. Az van ugyanis, hogy  már napok óta  bármilyen tévé- vagy rádiócsatornára kapcsolok, mindenütt csak  arról beszélnek, hogy mennyire rákkeltőek a húskészítmények s általában mindenféle hús. Mintha nem volna amiről beszámolni a hírekben! És ezt még úgy tálalják fel nekünk, mintha ezt alig tegnap fedezték volna fel az orvosok, s mintha  bizony már ezer éve nem az folyna a vízcsapból is, hogy   a sok zsírosság, mértéktelenül fogyasztva akár rákot is okoz, s hogy az adalékanyagok, amelyeket a húsok konzerválásához használnak, egytől-egyig ilyen tulajdonsággal bírnak. Ugyan melyik hatéves gyerek ne volna ezzel már tisztában?! Minek kell hát akkor ez a hullámszerűen keltett  tömeghisztéria?! Ugye hogy tudjátok! Hát termeészetesen arra jó mindez, hogy elterelje a figyelmünket  olyan  eseményekről, mint pl. a migráns-jelenség. Mert nyilvánvaló, hogy mindannyian közelebbnek érezzük magunkhoz a halált-amivel a húsfogyasztás  kecsegtet-mint pl. azt, hogy előbb-utóbb holmi dzsihádisták beköltöznek a házainkba, mert  talán az még nem lesz holnap, hanem  csak holnapután. Az  egyáltalán nem lenne baj,ha erre a hírözönre, válaszként, néhányan pánikba esnénk ,és bár szomorú szívvel, de határozottan nemet mondanánk a ma esti szalonna evésnek.  A baj ott kezdődik, hogy sokan, máról holnapra teljesen kiürítik a hűtőszekrényüket , kukába dobva a sok finomságot,( hogy még a hajléktalanoknak se ártsanak vele!) s holnaptól kezdve megrögzött és elkötelezett vegetáriánusokká válnak, attól eltekintve, hogy  helyesen járnak-e el vagy sem. Na most itt jön be a képbe az a csapat, amely felhördül azon, amit én mondok, mert  körömszakadtáig állítja, hogy a vega kaja  kimondottan csak jót tehet. Hát tudjátok, ezt hiszi a piszi, ugyanis  nekem erről is van történetem. Hogy miért van nekem mindenről történetem? Hát tudjátok meg, hogy  bizony sok történetem van, amelyeket nem szívesen idézek fel,  mert legjobb lett volna, ha meg sem történnek velem, s amit most elmondok, az is ilyen.   Gyerekkoromtól fogva sokat hordoztak a szüleim az orvosokhoz, s egy születésemtől fogva jelen levő mellcsomó miatt az onkológiát is már azóta  látogatom. Az orvosok véleménye erről is megoszlik, egyesek szerint ezt ki kell operálni, mások szerint szó sem lehet róla, így ez nekem még ma is a helyén van. Természetesen, minden vizsgálat alkalmával, minden orvos mást mond, más tanácsot ad. Egy ilyen alkalommal, néhány évvel ezelőtt, egy fiatal orvosnő azt tanácsolta , hogy márpedig, ha kedves az életem- na hallod?!- akkor azonnal térjek át a vegetáriánus étrendre. Mit szóltok, megtettem-e? Meg bizony. És attól fogva, öt kerek éven át, lőn reggel és lőn estve,és én nem evék húst. Megjegyzem , hogy én az a típus vagyok, aki húst hússal enne legszívesebben és soha nem cserélnék el egy darab kolbászt egy csokoládéval, ám mindezeket teljesen kiradíroztam az életemből. . Telt-múlt az idő és én ettem, amit tudtam. A zöldségek és gyümölcsök nagyrészére allergiás vagyok, ezért azokat nem ettem, a tejet egyáltalán nem tolerálom, ezért azt sem ettem, így aztán maradt a naponkénti sok-sok bundáskenyér, krumplipüre , tükörtojás, rizs és kitudjami. Mégis, mindezek ellenére én fogyni kezdtem s az arcszínem mindinkább zöldre váltott. Amikor öt év múlva agyvérzést kaptam, kiderült, hogy a kolleszterin szintem az egekben járt, a vérszegénységem pedig  a föld alatt. Az orvosok állítása szerint  ehhez hasonló laboreredmények csak a tankönyvekben vannak,  és miután többször is elvégezték ezeket és változatlan értékeket kaptak, első utasításuk az volt, hogy abban az esetben, ha életben maradnék, sürgősen térjek vissza a normális táplákozásra. Hát mondom nektek, hogy ezt is megtettem És azóta is élek és  kibírtam még annyi mindent. Nem állítom, hogy egészségesen táplálkoznék, hiszen  az allergiám miatt csak azt ehetek, amit tudok, és az önfegyelem területén sem állok  valami jól. Azt tudom viszont, hogy az én esetemben ez nem vált be, amint másoknál sem mindenkinél alkalmazható. Jó lett volna, ha ezt megbeszélem más orvosokkal is, még akkor, amikor hozzákezdtem a vega -kajához, úgy talán nem lett  volna belőle mega-baj. Azért írom le ezeket  nektek, hogy ti legyetek körültekintőbbek és ne essetek bele  hasonló helyzetbe. Miközben ezeket írom, a  neten olvasom, hogy  a német kancellár asszonyt már igencsak szorongatják  migráns -ügyben. A cikk címe :" Merkel - bajban". Én, a magam részéről, már alig várom, hogy vaj-ban lássam . Kisütve. (Mert  én nem vagyok vega.)  Nektek pedig- mára- egy nagy, zsíros puszi !