• Minimal change nephrosis syndroma
        Zsanibaba blogja

        A kezdetek

        Tehát elkezdődött a kálváriám, sorozatos vizsgálatok.

        Mikor felkerültem az itteni kórházba még mindig nagyon fel voltam dagadva, 61 kg -ot mértek a nővérek.És ez már elég jó volt ahhoz képest , mint amikor először bekerültem, akkor kb .lehettem olyan 70-75kg. Pontosan nem tudom mert ott nem mértek ,Egerben.

        Először is nagy mennyiségű vizhajtót kaptam, naponta hatot, reggel 3-at és délben 3-at. Emellé jött még egy fél hygroton a dagadásra szintén, egy fél vérnyomáscsökkentő, egy kalcium, kálium.Nagyon jó volt a vízhajtó hatása, komolyan mondom olyan volt vele pisilni menni, mint másnak egy hashajtóval.:):). Szó szerint dőlt belőlem a víz:). 3 nap ilyen mennyiségű vízhajtó után viszont sajnos rosszul lettem és le kellett állítaniuk róla, mert túl lettem vízhajtózva és már fájt a fejem , szédültem , hányingerem volt, szóval egyszerűen nagyon rosszul voltam.Viszont ez sem volt jó mert a hétvégére megint feldagadtam és gyarapodni kezdett megint a testsúlyom a víztől.Ezért mikor hétfőn jött a fődoki, visszaállítottak napi négy vízhajtóra és így már minden rendben volt.Viszont mivel nagy mennyiségű víz volt felhalmozódva rajtam, miután ezt lenyomták rólam, újra kellett tanulnom szinte járni.Nagyon rossz volt, mintha soha nem tudtam volna járni, teljesen szétnyomott mindent a víz.De sikerült, ez is.

        Kedden engedtek ki augusztus 11-én.Ekkora megvolt a pontos diagnózis, nephrosis syndroma, társítva egy kis enyhe aanaemiával.Augusztus 24-re voltam visszarendelve, s már másnapra elő voltam jegyezve vesebiopsziára.

        Hogy őszinte legyek , nagyon be voltam sz.rva, hogy mi lesz.Az az igazság, hogy az életbe nem voltam még kórházba, csak gyerekként ,de arra annyira nem emlékszik az ember.

        Otthon voltam ezután majd két hetet, ami szörnyű volt.Mindennapos lábdagadás, fájdalmak...stb..Majd aug. 24-én mentem vissza.Megpróbáltak felkészíteni mindenre, de hát nem lehet erre. A főorvos Úr azt mondta, hogy ne izguljak, nem lesz rosszabb, mint egy szülés.Haha, nagyot nevettem, mert még nem szültem.Azt mondta, na jó, akkor nem lesz rosszabb, mint egy foghúzás-haha-erre még nagyobbat nevettem, mire közöltem vele, hogy még a fogamat se húzták soha.Ekkor sajnos rá kellett jönnie, velem nem lesz egyszerű dolga, amit persze mondott is.

        Eljött az este és már nagyon izgultam, mondhatni már néha az ájulás szintjén voltam.Kaptam egy nyugtatót, hogy reggel vegyem be mielőtt elkezdődik, előtte egy órával.Késő este volt már, egyedül a kórteremben, és azon tanakodtam, hogy miért pont én.Mit követtem el az életben,hogy így ver a sors. Csak feküdtem és mint amikor valaki a halálán van, csak pörögtek előttem az események(mármint ezt mondják akik már voltak ebben az állapotban).A gyerekkorom, az érettségi, a családom, a kedvesem és még ezer olyan dolog, ami ilyenkor fontos az ember életében.Aztán nagyon korán reggel is lett, és eljött a pillanat.A pillanat, amit senkinek soha az életeben nem kívánnék.