• Életem az SM-el
        Malu blogja

        Nehéz...

        Végre sikerült megírnom a fellebbezést.Azon gondolkodtam, hogy mi értelme van elküldeni.A fáradtságon kívül semmi nem látszik rajtam, ezért "nem is vagyok beteg".Az érzéseimet senki sem ismeri, csak aki átéli.Nem azt akarom, hogy mindenki tudja.Sőt!Csak azt, hogy a közvetlen környezetem elfogadja, tisztában legyen vele, hogy ez így milyen nehéz.Jó lenne már elfogadni a betegséget.Megtanulni együttélni a gondolattal a tudattal.De nem megy.Egyedül nem.A minap eldöntöttem, hogy betegség ide vagy oda, úgy fogok élni, mint a velem egykorú, egészséges társaim.Úgy is gondolkozom.De be kellett látnom, hogy nem megy.Nem tudok már régi önmagam lenni.Nem barátkozom senkivel, ha mégis, akkor is csak felületesen.Régi barátaimmal sem olyan jó a kapcsolatom mint rég.Nehezemre esik a kedvesség.Szeretnék felszabadultan nevetni, vagy szórakozni.Meg is próbálom, de nem az igazi.Megkeményedett a lelkem.Fölépítettem egy falat magamköré és nagyon nehéz lerombolni.