• Életem az SM-el
        Malu blogja

        Még élek

        Csak jelzem, hogy még élek.Látok, hallok, járok, és még most is emberi lény vagyok.Tilos félbehajtani, összetekerni, kifacsarni, kihasználni, vagy bármi módon megrongálni.Vagyis jól vagyok. Az elmúlt hónapokban nem éreztem úgy, hogy bármit is írnom kellett volna.Pedig lett volna mesélnivalóm.Voltam jól és rosszul.Sírtam és nevettem. Sírtam, amikor fáradt voltam és tehetetlen, és úgy éreztem nem ért meg senki.Dühös voltam mert jelzett a testem, hogy vegyek vissza a tempóból.(Erről talán egy kicsit részletesebben;Az egész január közepén kezdődött.Gyakran éreztem magam levertnek és ingerültnek.Ha kicsit aktívabban töltöttem a napot, estére kettőslátásom lett.Reggelre persze elmúlt, ezért nem csináltam belőle ügyet.Később észrvettem, hogy a jobb oldalam érdekesen viselkedik.Minden kiesett a kezemből, az írás nehezen ment, és ami a legszörnyűbb volt, a lábam időnként elfelejtett lépni.Majd később, egy rendezvényen azt vettem észre, hogy nem mozognak a lábújjaim és a lábfejem szörnyen fáj.Hazajöttem, és pihentem.Napokig.Persze ezt az orvos is észrevette.Jelenleg nincs fájdalmam, de a lábújjaim még most sem tökéletesek.Minden nap tornáztatom.Ennyi) Boldog voltam amikor esett a hó.Szánkóval vittem a gyereket oviba.Az udvaron Hóangyalt építettünk.Hármasban(apa, gyerek,én).Jókat nevettünk! Jutkának neveztük el, mert kisértetiesen hasonlított az egyik Jutka nevű ismerősömre.(Még most is mosolygok rajta.)Még rengeteg hasonló jó emlék maradt a télből.Az éjszakába nyúló beszélgetések.Kártyázás, társasozás stb...Lényegében klassz volt ez a tél, és örülök, hogy ilyen emberek vesznek körül.